Lábass Endre író, festő, fotográfus meséli budapesti műterem-otthonáról a Litera Alaprajzgyűjtemény c. nagyvizit-interjújában:
"Legyen ez egy mese. Tessék: Valamikor, a nyolcvanas évek elején mentem oda, de csak később írtam dátumot az egyik gerendára, nyilván, mert akkor voltam harminc éves: L E 1987 XXX. Aztán, amikor visszajöttem 2007-ben, odafönt megtaláltam ezt az elfeledett feliratot, és kilencvenhétből is találtam egyet, na, akkor már odaírtam melléjük, a harmadik gerendára, hogy L E 2007 L. Szóval inkább a kupola a „törzshelyem”.
Leültem egy tábori székre. Ehhez el kell képzelni a kupolát: a fehérre meszelt, henger alakú szoba tetején, öt méter magasban, egy vastag gerendákból álló csillag fekszik, és a henger alja ugyanilyen csillag, csak kicsit elfordítva. Épp annyira, hogy ha az égből nézzük, csúcspontjaik egy óra kerek lapjának számai. Na és a lenti csillag csúcsait hat óriási gerenda köti össze a fenti csillag kereszteződéseivel. Egy ilyen szépen szerkesztett csillagrendszerben ültem úgy nyolcvannégytől. Ide-oda ültem a tábori székemmel, csak a gerendákat kellett átlépegetni, hogyha - esetleg - ittam volna egy pikoló sört, ne essek orra.
Északsarki kupola ez, aztán átmenet nélkül égi Szahara. Se víz, se villany, semmi a világon, a vizet műanyag hordóban kell, hagyján, hogy a kőlépcsőkön, de aztán a meredek vaslétrán a magasba hordani. Mégis mindennél mesebelibb ez a hely, és nagyon szeretem, így egy kis szökés után a kilencvenes években visszamentem megint. Azt mondták, fejlesztés van, édesem, sokkal jobb lett a maga műterme…., miért mosolyogtok? Igen; pozdorjával letakarták az alsó csillagot."
További alkalmak:
Május 10. 18 óra: Vendég: Saly Noémi
Június 7. 18 óra: Vendég: Keresztury Tibor
Ajánlott bejegyzések: