HTML

Szatyor Bár és Galéria

1111 Budapest, Bartók B. út 36. Asztalfoglalás: (06 1) 279 02 90/ Programok: (06 1) 279 02 91/ Nyitva tartás: hétfő-péntek: 12.00-01.00 szombat-vasárnap: 14.00-01.00 A konyha nyitva tartása: 12.00-23.00

Kapcsolat / Contact

2013.03.21. 10:54 szatyorbar

Lázár Eszter megnyitóbeszéde a Szatyor Galériában

lazar eszter.jpg

A Böhm Aranka - Reflexiók című kiállítását Lázár Eszter művészettörténész nyitotta meg 2013. március 13-án.

Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:

A kávéházban egyedül üldögélő nőről a mai napig hallani rosszalló megjegyzéseket. Ismerek olyan hölgyeket, akik ma is tartózkodnak az efféle „megbotránkoztató” szokástól. Talán azért, mert azt gondolják, hogy akadnak még ma is olyanok, akiknek véleménye egybecseng egy kávéházi tulajdonos 1936-ban lejegyzett gondolataival azokról a nőszemélyekről, akik nemcsak, hogy felügyelet nélkül kávézgatnak, de még ráadásul olyan értelmiségi nők is, akik valamilyen kreatív tevékenységet folytatnak, pl. írnak:
„A kávéházban ne írjanak a hölgyek. A kávéházban szórakozzanak. Az ilyen nő, kérem, valóságos vendégriasztó.” „Az ilyen - [dolgozó] – nők miatt nem tudnak a férfiak elhelyezkedni. A nő menjen férjhez. A nőt tartsa el az ura. Az ilyen nő nem is akar férjhez menni. Az ilyen nő éppen annyira káros a rendes nőre nézve, mint aki az utcán sétál.” (Nagy Lajos: Budapest Nagykávéház. Bp., 1981.)
Böhm Aranka valószínű soha nem tartózkodott egyedül a Hadikban. Szerette a társaságot, ahogy a Hadik törzsvendégei is mágnesként vonzódtak személyéhez. Tekintélyes hölgykoszorú vette körül a pletykákra szomjazó valamint a titkos és illegális légyottok megszervezésére „specializálódott” páholyban. A férfiak is kedvelték Arankát. Nagyon is. Így vagy úgy, meg is szenvedték ezt sokan, miközben ihletadó múzsaként tekintettek rá. A trófea-lista hosszú: férjei mellett, Ady Endre, Déry Tibor, Tihanyi Lajos, Németh Andor és még sokan mások.
Böhm Aranka memoárja nem ismert. Kalandjairól elsősorban a fent említett urak írásaiból értesülünk, de női írók, írófeleségek (Kosztolányiné Harmos Ilona, Devecseriné Guthi Erzsébet) - akik egyébként szintén a páholy törzsvendégei voltak - is megemlékeznek a gyönyörű Aranka botrányos viselkedéséről. Igaz, mindezt erősen kritikus hangvételben teszik.
Szerelmi életének részletei, kegyetlen hódító játékai, szellemes beszólásai, kávéházi kalandjai - a celebritás kötelező média-kellékei - elmaradhatatlan elemei a visszaemlékezéseknek. Orvosi pályafutásáról azonban már kevesebb részlet áll a rendelkezésünkre. Mengelével egy időben járt a bécsi orvosi egyetemre, ismerték egymást. Állítólag Auschwitzban arcon köpte Mengelét, miután felajánlotta neki, hogy legyen az asszisztense. Bőhm Aranka a koncentrációs táborban halt meg 1944-ben.
De térjünk vissza a háború előtti időszakra.
Az ismert társasági személyről nem csak a visszaemlékezésekben olvashatunk. Az alig 20 éves Arankához verset írt Ady, de Tihanyi Lajosnak is múzsája volt, egy kép erejéig mindenképp. A múzsa - mint az köztudott - az a személy, aki hatást gyakorol a férfiakra, azok kreativitását puszta jelenlétével befolyásolja. A múzsa kifejezés a nők férfiak általi leírásához, jellemzéséhez kapcsolódik. Azokhoz a nőkéhez, akiket a férfiak szerelmes tekintete övez miközben a férfias munka és művészet témái, tárgyai. Múzsának lenni nem valami hálás feladat: a hagyományos értelemben egy elnyomott, alsóbbrendű támogatói szerep, mivel a múzsa-nő feladata kifullad abban, hogy férfi partnereik kreativitását elősegítse. A múzsa-létforma azonban önmagában is képes kreatív szerepet betölteni. Böhm művészi kreativitása nem ismert, de az köztudott, hogy nemcsak gyönyörű és szexi, hanem nagyon okos is volt.
Nem egy hagyományos női múzsa szerep volt az övé. Olyan múzsa volt, aki nem a szépség passzivitásába burkolózva hatott a férfi-kreativitásra, sokkal inkább - legalábbis a dokumentumok ezt bizonyítják - ő uralkodott a férfiakon. Amennyiben a változatos szerelmi élet fortélyokkal történő fűszerezése kreatív gyakorlatnak tudható be, akkor Aranka mindenképpen e verseny egyik győztese. Egy fémme fatale, aki bár kétségbeesve figyeli az idő múlását arcának mélyülő ráncain, a tükörből elfordulva már a soron következő flörtjének koreográfiáján munkálkodik.
Az itt látható kiállításon sem a hagyományos múzsa-értelmezés, vagyis a férfi tekintet által megjelenített nő képe dominál. A felkért művészek - egy kiállító kivételével - hölgyek, ami a kurátori szándékot is jelzi. Hogyan viszonyulnak, hogyan reflektálnak kortárs művészek a századelő fémme fatale-jára, Böhm Arankára? Hogyan teszik mindezt női pozícióból? A művészeket elsősorban Aranka erős személyisége ragadta meg, illetve azok a már szinte mitikussá váló anekdoták, melyek hitelességében már maguk a szemtanúk is kételkedtek.
A művek egy talán nem egyedülálló, de tipikusnak egyáltalán nem mondható női sorsot idéznek fel, értelmeznek újra, helyeznek át a jelenbe. Így válik Böhm Aranka maga is a jelen szereplőjévé.
A Hadik kávéház pezsgő társasági élete, múltjának pikáns epizódjai, írók és művészek eseménydús hétköznapjai egy konkrét személy felidézésével kínálják fel magukat raktározásra a kollektív emlékezet tárában. A kollektív emlékezés képességét egyének befolyásolják azáltal, hogy az emlékeket életben tartják. Az emlékezés formája, tartalmának részletei és az adatközlők változhatnak, mert az emlékezés folyamatának életben tartása nem a történtek pontos reprodukálásából következik. A bemutatott művek segítségével itt most nem a múlt rekonstruálásához szükséges (vissza)emlékezés folyamatának lehetünk a tanúi.
A 20-as 30-as évek kávéházi miliője már a múlté, egy lezárt korszak. A társadalmilag meghatározott emlékezés, a kulturális emlékezet ez esetben helyspecifikus. A visszaemlékezésekkel, a korabeli fotókkal, vagy akár azok adaptációival, és nem utolsósorban az emlékeket őrző terekkel együtt a jelen megkísérli azt a miliőt felidézni. Ennek az egyik állomása a ma nyíló kiállítás.
Sajnálatos tény azonban, hogyha a múlt (eddig ismert) dokumentumaihoz fordulunk segítségül csupán Böhm Aranka „kávéházi énjét” ismerhetjük meg. A múlt számára fontosnak tartott dolgok oly módon öröklődtek át a mára, hogy a felidézett személy többi arca – jelen esetben akár az orvosé, akár az édesanyáé, az értelmiségi nőé - a homályba vész. A jövő számára ezeknek az ismeretleneknek a felkutatása lehetne az igazi kihívás, ha még nincs ehhez túl késő…
De, hogy ne erősítsem a fenti sztereotípiát, ellent is mondanék kezdő soraimnak. Hiszen nagyon is könnyen elképzelhető, hogy időnként egyedül üldögélt és írogatott Aranka a Hadikban, a tulajdonosok nem kis bosszantására...