Szatyor Bár és Galéria

 

Január 11-én 18 órától György Péter lesz a vendégünk a Szatyorban.

 

Egy nemrég a Literán megjelent interjúban Szegő János kérdezte a szerzőt:

"Sz.J.: A könyv egyik állandó szereplője, háttere Budapest a maga változatlan változatosságával. Az elmúlt hónapokban több írásodban is körüljártad a főváros tereinek emlékezetpolitikai dimenzióit, azt, hogy mennyire telített a város történeti topográfiája, de közben mennyire el is megyünk a néma és eltakart jelek mellett. Te hogyan közlekedsz Budapesten, a személyes és a kollektív emlékrétegek között?

 

Gy.P.: Az éjszakai séta, a nappali csavargás, a cél nélküli gyaloglás, az egyedüllét távoli, idegen városnegyedekben, mindezt csak ajánlhatom neked is. Budapest köztereiről mostanában tűnnek el a szocializmus utolsó rétegei, ami különösen figyelemreméltó folyamat, és fájdalmas mindazok számára, akik nem éltek az ancien regime-ben, tehát van mit veszteniük: ugyanis, hogy egy steril, homogén térben fognak élni, amelyben a kulturális emlékezetnek nem nagyon lesznek nyomai. Pontosabban kanonizált ’helytörténeti’ a turizmusnak megfelelő, illetve absztrakt építészettörténeti normák szerinti terek lesznek, de mindennek csak részben van köze a társadalomtörténet nyomainak láthatóvá tételéhez, megőrzéséhez, azaz a múlthoz való hozzáférés tér általi fenntartásának programjához. Ha Budapest elveszíti a köztéri emlékezet sokszínűségét, traumatikus ellentmondásainak nyomait, ha abban nem lesznek kísérteties helyek, akkor az újabb nemzedékek csak a giccses neokapitalizmus infantilis ostobaságával találkoznak majd, s az végtelen unalmas lesz ám."