A Litera beszélgetéssorozatában a házigazda, Jánossy Lajos havonta egy ülésben, keddenként látja vendégül a kortárs irodalom színét-borsát, hogy az írókkal, költőkkel, literátusokkal teák és sörök fölött fesztelenül és szertelenül diskuráljon műhelytitkokról és olvasmányokról, álmokról és zenékről, nőkről és férfiakról, szenvedélyekről és emlékekről, utcákról és terekről, vagyis a városról és mindannyiunkról, akik „maradunk itt, maradunk”.
Február 8-án 18 órától Wilhelm Droste lesz a vendégünk a Szatyorban.
Wilhelm Droste Budapesten élő német irodalomtörténész, író, műfordító és kávéházalapító. Ő hozta létre a Goethe Intézetben működő Eckermann kávéházat, amely később új helyre települt (Ráday u.) Ma Jedermann Kávézó néven találhatjuk a Ráday utcában: http://jedermannkavezo.blogspot.com/
De Wilhelm Droste nevéhez fűződik a Dürer Kert is: http://durerkert.com/
Droste Budapestről:
"Budapest mostanság rosszkedvű és megkeseredett város, impotens és frigid mohósággal telített lakókkal. Minden város ki van szolgáltatva lakói kedélyállapotának és boldogságának, hiába szépek az építmények, kellemes az éghajlat, mégis azoknak az embereknek a jelleme és szándékai a meghatározóak, akik a várost lakják. (...) Manapság a legtöbb energia az izzadságszagú, idegtépő rohanás nyomása alatt vész el. Mindenki siet, mindenki elkésik. Az egész városnak fogytán a lélegzete, és mégsincs mozgásban. Ennek oka a célok hiánya. A budapestiek régebben azért siettek, hogy minél intenzívebben éljenek, ma azért, hogy el ne tűnjenek a süllyesztőben. Budapest nem lesz boldogabb ettől a félős, védekező viselkedéstől. Aki mindig csak félelemben él, az az életre soha nem fog rátalálni. Sürgősen meg kell változtatni a város játékstílusát. A görög válogatottat az Európa bajnoki címig vivő Otto Rehagel tanácsát ajánlanám Budapestnek is: kontrollierte Offensive, figyelmes előrenyomulás."
(http://195.111.134.244/id-803-wilhelm_droste_budapest.html)
Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában c. írásában olvashatjuk:
"Budapest például, mikor példaképet keresett magának ahhoz, hogyan kell egy álmatag városból metropolist varázsolni, mindig Párizshoz igazodott, talán másodsorban New Yorkhoz és Londonhoz is, de semmi esetre sem Bécshez. Még Nagyvárad számára is szégyen lett volna, ha a várost Sebes-Körös parti Bécsnek nevezik. Nem, Párizs kellett, Nagyvárad esetében is Párizs, budapesti kitérő nélkül, olyan hivalkodóak voltak ott a polgárok. Hogy Budapest ezt a példaképet utol is érte, azt mind a mai napig igazolják azok, akik a várost kelet Párizsának nevezik. Igaz, a hihetetlenül sok kávéház már nem lelhető fel Budapesten. Pedig a századforduló idején állítólag több mint ötszáz nagy kávéházi szentély működött, ezzel a magyarok az utánzással egyidejűleg már le is körözték az osztrák konkurrenciát. Mára ennek nem sok nyoma maradt. (...)
Budapest, a város, a szenvedélyes kávéivóra hasonlít, aki nem képes lemondani az élvezetről, melyet a kávé nyújt. Olyan ideges, olyan gyorsan ver a szíve. Ellentétben a már-már erőltetetten óvatos Béccsel, mely még a Dunát is csatornákba tereli, mielőtt magához engedné, annyira fél minden kiszámíthatatlanul folyó dologtól."
(http://bfl.archivportal.hu/id-674-wilhelm_droste_kavehaz_az.html)
Még infó:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_Droste
A sorozatban eddig Bereményi Gézával, Térey Jánossal, Németh Gáborral, Garaczi Lászlóval, Sajó Lászlóval, Vágvölgyi B. Andrással és György Péterrel hallgathattak izgalmas beszélgetéseket a Szatyorban.
További estünk: március 8. - vendég: Kukorelly Endre.
Részletek a Literán: http://litera.hu/dosszie/itt-van-a-varos
Ajánlott bejegyzések: