A Litera beszélgetéssorozatában a házigazda, JÁNOSSY LAJOS havonta egy ülésben, keddenként látja vendégül a kortárs irodalom színét-borsát, hogy az írókkal, költőkkel, literátusokkal, művészekkel teák és sörök fölött fesztelenül és szertelenül diskuráljon műhelytitkokról és olvasmányokról, álmokról és zenékről, nőkről és férfiakról, szenvedélyekről és emlékekről, utcákról és terekről, vagyis a városról és mindannyiunkról, akik „maradunk itt, maradunk”. Április 10-én (kedden), 18 órától Zeke Gyula lesz a vendég a Szatyor Bár galériáján.
ZEKE GYULA MAGÁRÓL:
"Láttam jegest, gumirádlis lovas kocsit az utcán, voltam dohányleveles trafikban, Tüzépen, telefonáltam tantusszal, álltam kocsmában gyermekfővel, melyet még a húszas években nyitottak, jártam udvarokban, ahol 1830 óta állt az idő, arcokat, ráncokat, mozdulatokat őrzök, szemeket, színeket és hangokat. Villamosoztam és iskolába jártam Budapesten, magyar zászlót lengettem a Népstadionban, lila-fehéret Újpesten. (Magam főztem lepedőből a lila részt, s varrtam össze a két színt, ki kellett dobni a fazekat.) Szerettem nagyon a Kis-Balaton kockát és a Melódiát, már régóta nem gyártják egyiket sem.
Ezer éve kávéházban ülök. Írtam könyveket - egyet boldogságomra Fejtő Ferenccel közösen -, s olvasás nélkül ma sem tudok elaludni. Éjszakáimat is jobbára a városban töltöm, a fejemben reggel tompán halványul a fény. Nyolcadik kerületi vagyok. Kilenc évesen főztem először kávét, harminc évesen halt meg a barátom.
A Sárkány utca 13. udvarán, ahol éltem, 1959 nyarán esténként is meleg volt a keramit."
Ajánlott bejegyzések: