HTML

Szatyor Bár és Galéria

1111 Budapest, Bartók B. út 36. Asztalfoglalás: (06 1) 279 02 90/ Programok: (06 1) 279 02 91/ Nyitva tartás: hétfő-péntek: 12.00-01.00 szombat-vasárnap: 14.00-01.00 A konyha nyitva tartása: 12.00-23.00

Kapcsolat / Contact

2012.10.17. 21:00 szatyorbar

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor megnyitóbeszéde a Szatyor Galériában

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadói és a MOME egyetemi tanárai) nyitotta meg 2012. október 3-án a Térjünk a tárgyra! című kiállítást a Szatyor Galériában.

Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:
A kétezres évek elején végzett kutatásunkban, amely a tárgyak szimbolikájának feltárására irányult számos kérdést tettünk fel, amelyekkel azt szerettük volna körüljárni, hogy elsősorban milyen tárgyakat kedvelnek az emberek, illetve hogy a tárgyak hogyan válnak identitás-kifejezővé, milyen jelentések kötődnek hozzájuk. Az akkori eredmények jelentős részben egybeesnek a mostani pályázat anyaga által tükrözött összképpel, a fotókészítésnek van azonban egy nagy előnye: sokkal többet elárul a fotó készítőjének attitűdjéről – a tárgyakhoz való viszony tekintetében is.
Mi tűnik szembe ebben a pályázati anyagban? Először is a megörökíteni kívánt tárgyak sokfélesége, miközben e sokféle tárgy közül néhány típus kiemelkedik, úgy tűnik, fokozott népszerűséggel bír. Ilyenek
1. a kabalaállatok, egyéb kabalatárgyak. Ezek – mint az említett kutatásból is kiderült – sokak számára a gyerekkort jelképezik, s kedvelésükben – a mágikus, védő funkció mellett -- a gyerekkor megtartásának, kitolásának vágya is kifejeződik.
2. A gyerekjátékok (és maguk a gyerekek) is szembetűnően gyakori témái a képeknek, amelyekben részben a szülők büszkesége, a gyerekekhez fűződő érzelmek kapnak hangot, de tudjuk, hogy – éppen az érzelemkeltő hatások miatt -- amúgyis népszerű toposz ez, minden képi ábrázolásban.
3. Egy következő tárgycsoport a sport-, és egyéb hobbyeszközöké. Van néhány munkaeszköz-fotó is, de ahhoz képest, hogy a munka mekkora arányban van jelen az emberek életében, feltűnő, hogy milyen kevés kép készül ilyenekről; úgy tűnik a fogyasztói társadalom mai világában a hobby, a szórakozás sokkal erősebben kapcsolódik sokak identitásához, mint a munka.
4. Külön is említést érdemel a bicikli gyakori szerepeltetése. Tudjuk, hogy korábban milyen előszeretettel fényképezték magukat az emberek autók (főleg státusszimbólumot jelentő nagy nyugati autók) előtt. A bicikli jelen kiemelt szerepe talán az ökoszemlélet térhódítását is jelzi, s mindenképpen szimbolikus része több (fiatalabb)nemzedék életérzésének is.
5. Jelentős tárgycsoport (öltözékek, kiegészítők) sorolható a divat körébe. Ez gyakran olyanok tárgykultúrájában kap kiemelt hangsúlyt, akik a David Riesman által ”kívülről irányítottnak” nevezett életforma térhódítását követően beilleszkednek annak rendszerébe.
6. A mozgékony, „trendi” életforma jellegzetes szimbolikus tárgya a gyakran szereplő mobiltelefon is, amely azonban ma már az egyik legelterjedtebb eszközként nagyon sokféle asszociációt vonzhat magához.
7. Az utóbb említettekkel részben ellentétes a nosztalgia tárgyak kedvelése, egy korábbi, más ritmusú korszakhoz való érzelmi kötődés, bár ennek is lehetnek a divatkövetéshez kapcsolódó mozzanatai.
8. Sok tárgy a művészethez kötődik, részben az alkotók identitását, részben a művészet magas presztízsét tükrözve.
9. Ennek egy alesete a zene és a hangszerek hangsúlyos jelenléte; ugyanakkor a popzene tárgyvilága megint generációs életérzéseket is hordoz.
10. Magának a fényképezésnek a tárgyai a pályázati feladatnál eleve kéznél vannak, de a megörökítő, teremtő gesztusnak az öröme is megjelenik általuk.
11. Sok tárgyat érdekessége, különössége tesz népszerűvé. A szappanbuborék például, amely több fotón is felbukkan egyfajta filozofikus attitűdöt is kifejezhet: a múlandóságra utal; tárgy és nem tárgy, valóság és látszat egyszerre.
Az előtérbe kerülő tárgyak sokféleképpen csoportosíthatók, kedvelésüket sokféle okra lehet visszavezetni. A pályázat és a kiállítás jelentősége éppen abban van, hogy kérdések sokaságát indíthatja el. Melyek ma az emberek által legfontosabbnak tartott tárgyak? Milyen a viszonyunk hozzájuk? Mennyiben identitáskifejezőek, mennyiben eszközök és mennyiben célok? Személyre szabottak vagy éppen státuskifejezők? Mely tárgyak hiányoznak feltűnően a fontosként bemutatott tárgyak közül? Segítenek-e a tárgyak humanizálni az életünket? A pályázat persze a Facebookot használók kommunikációs szokásairól is szól, nem reprezentálja a teljes magyar népesség et. De nagyon sokat megmutat és nagyon sok minden megmutatható általa mai valóságunkból.
*
S a kérdések folytathatók. Vajon a tárgyiasulás elembertelenedés? Vagy éppen az ellenkezője? Akit csupa szép tárgy vesz körül annak szép a lelke? Akit nagyon sok felesleges tárgy vesz körül az vajon felesleges emberré is válik? Miért érezzük jól magunkat egy olyan eklektikus környezetben, amilyen e helyiségben is körülvesz bennünket? Miért érezzük jól magunkat egy stílus-homogén környezetben? S hogy egyeztethető össze ez a kettő? Milyen asszociációkat indít be bennünk egy kerámia sótartó, ha közben tollaslabda – amilyet e kiállításon is látunk? A feltett kérdéseket nem akarjuk most megválaszolni, hiszen éppen az a jó ebben a kiállításban is, hogy mindenkit arra késztet, hogy maga gondolkozzék el rajtuk. Egyetlen szempontot szeretnénk még kiemelni: a pályázatra begyűlt képanyag nagyon érdekes összképet nyújtott a tárgyakhoz fűződő különböző attitűdökről, s egyúttal a fénykép-készítés attitűdjeiről is. Mert ugyan egyfelől a lefényképezett tárgyak jellege már eleve meghatározhat egy attitűdöt is, másfelől ugyanazt a tárgyat is nagyon eltérő szemlélettel lehet megközelíteni. Milyen attitűdöket láttunk az anyagban?
1. Már említésre került például a „retro”--életérzés, a hangsúlyozottan nosztalgikus megközelítés. Ezt a retro--tárgyakon kívül az archaizáló fényképezésmód is aláhúzza.
2. Gyakori a Nyugat vonzónak tartott életformájába, életérzésébe való belehelyezkedés; ehhez státusz-szimbolika és egyfajta követő-magatartás kötődik.
3. Említettük, hogy a hobby gyakran jelenik meg személyiségkifejezőként, ez egyúttal a világhoz való viszonyban is egy olyan alapállást jelez, amelyben az ember identitását speciális érdeklődése önmagában meghatározhatja.
4. Vannak olyan fotók, ahol az identitás a foglalkozással kapcsolódik össze, s annak jelképes tárgyát helyezik a középpontba.
5. Egy másik megközelítésmódban a személyiséget a rá jellemző hangulattal igyekeznek kifejezni.
6. A fotók közül sok a tárgyak szépségét – és egyáltalán a szépség fontosságát – kívánja kiemelni.
7. Mások hasonló értéket látnak az egzotikumban.
8. Ismét más, hangsúlyozott érték a tárgyak kedvessége, szeretnivalósága.
(Nyilvánvaló, hogy egyik esetben az esztétikum, a másikban inkább a változatos, kalandos élet keresése, a harmadikban az érzelemigény kerül a középpontba).
9. Sok kép a művészetkultuszról, a „művészet” egyfajta templomi, áhítattal övezett felfogásáról tanúskodik.
10. Többen elmozdulnak a kép valóságábrázoló funkciójától a fantasztikum felé: egy fantáziavilágot próbálnak közvetíteni.
11. Ennek változata, amikor kifejezetten „mesés” kép jön létre. Sajátos módon az ilyen képek olykor érintkeznek a giccsel is. Mese és giccs-idill között a határ viszonylag jól megvonható, de a posztmodern korra jellemző, hogy elmosódnak a határok a giccs és parodisztikus felidézése között: a valódi giccsbe is belevetítődik az ironikus idézőjel, és a paródiát is lehet a valódi giccsélvezet attitűdjével fogyasztani.
12. A fantáziavilág egy másik, izgalmas megközelítése, amikor a fotó más valóságok (például képregények, animációk látványvilága) felé mozdul, azt idézi.
13. A fantasztikummal ellentétes irányba megy a szociofotó – ilyen típusú képből is sokat láthatunk.
14. Ezekkel rokoníthatók azok a képek, amelyek az emberi élet (magán)drámáiról szólnak, katartikus sűrítésben ábrázolva egész sorsokat egy-egy ember és egy-egy tárgy kapcsolatában. Érdekes módon több ilyen található a gyerek-ábrázolások között is.
15. Megint egészen más attitűd – bár e mögött is sokszor elgondolkodtató filozófia van – a képi viccek és trükkök alkalmazása.
16. Vannak képek, amelyek a klasszikus divatfotó kliséit követik: ezeken az ember maga is mintegy tárggyá váltan jelenik meg.
17. De attitűdöket hordoznak az olyan képkompozíciós eljárások is, mint például a részek kivágásával egy szokatlan nézőpontra felhívott figyelem;
18. a tárgyak különböző megoldásokkal (megvilágítással, színezéssel, látószöggel) való kiemelése.
19. Vannak olyan képek is, amelyek inkább szólnak a fényről, mint a tárgyról.
És a sor még folytatható.

Szívből gratulálunk e pályázat kiötlőinek s a kiállítás létrehozóinak, mert kezdeményezésük által egyszerre úttörői egy lehetséges új, a vizuális kultúra korához igazított „Fedezzük fel Magyarországot!”--mozgalomnak, a képi kultúra fejlesztésének, és késztetnek a vizuális környezetünk sajátosságain való gondolkozásra. A jelenlévőknek pedig azt kívánjuk, hogy tapasztalják meg a mindebben való aktív részvétel örömét.

komment


süti beállítások módosítása