Réthey-Prikkel Tamás Amerikai retus című kiállítását Lukács Viola kurátor nyitotta meg 2012. november 13-án.
Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:
Réthey-Prikkel Tamás kiállított sorozata része egy, a társadalmi kérdésekre érzékenyen reagáló művészeti gyakorlatnak. Korábbi munkái az identitáskeresés útvesztőin át vezetnek egyéni sorsoktól a kollektív emlékezet vizsgálatáig. Az Amerikai Retus sorozat kapcsolata a múlttal, leginkább fotótörténeti. A kifejezés ugyanis a magyar fotós zsargonból származik és egy elfeledett festékpisztolyos retus eljárásra utal, ami a digitális technika térnyerésével funkcióját vesztette. A képeken látható valamennyi lőfegyver típust államok terrorelhárító alakulatai és illegális csoportok használják világ szerte. A fegyverek képi megjelenítése luxus termékek látványát idézi, jelentéstartama viszont a fegyverkereskedelem globális problémájára hívja fel a figyelmet. A fegyver, mint tárgy privát életünknek ritkán része, viszont az erő és erőszak vizuális jeleként nap, mint nap találkozunk vele. Közismert tény, hogy az egyik legjövedelmezőbb üzletág a fegyverkereskedelem, tekintve legális és illegális formáit. A nagyhatalmak gazdasági pozíciójukat szívesen erősítik lokális konfliktusok szításával és újabb fegyverszállítmányokkal fenntartják a háborús helyzetet. Nem kell a messzi múltba tekintenünk, éppen elég példát látunk a napi hírekben.
A Google Chrome Experiments projektje a fegyver- és lövedékkereskedelem 1992 és 2010 közti alakulását mutatják be. Az ábrázolás alapján Magyarország nagyon kis pont: az említett időszakban az import alig haladta meg a 250 ezer dollárt, míg az export a 12 millió dollárt sem érte el. Az USA-ból kiindulva a kép jóval látványosabb, mert az összegek nagyságrenddel magasabbak (272,6 és 455,5 millió dollár). Miközben folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy Szíriában válogatás nélkül lőnek a civil lakosságra, Washington, Moszkva és Peking az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy későbbre halasztja a történelmi jelentőségű Fegyverkereskedelmi Egyezmény aláírását, amely véget vethetne a felelőtlen és szabályozatlan fegyverkereskedelemnek, és az az által okozott szenvedésnek. „Obama elnök azt mondta, hogy még több időre lenne szüksége az egyezmény aláírásához. Percenként egy ember veszti életét világszerte fegyveres erőszaknak köszönhetően. Mennyi időt szeretne még az elnök?” – tette fel a kérdést Salil Shetty, az Amnesty International nemzetközi főtitkára. Nem csak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína visszakozása volt az egyetlen oka az egyezmény elfogadásának elhalasztására. Algéria, Egyiptom, Irán, Észak-Korea és Szíria hasonlóan ellenséges hozzáállást tanúsított az egyezménnyel kapcsolatban. Mindezek ellenére továbbra is optimisták a kampányoló szervezetek, hogy hamarosan aláírásra kerülhet az egyezmény, hisz számtalan ország fejezte ki támogatását. A New York-i ENSZ székházban négy hétig tartó tárgyalássorozat lezárultakor 90 ország – köztük az Európai Unió tagországai – közös közleményben mondta ki, hogy „elkötelezett egy Fegyverkereskedelmi Egyezmény minél hamarabbi létrehozására, amely képes biztonságosabbá tenni a világot az emberiség számára.” A nem megfelelően szabályozott fegyverkereskedelem másik súlyos következménye, hogy a fegyverek és más harci eszközök a lakosságnak mérhetetlen szenvedést okozó hadurak kezébe kerülhetnek, többek között Afganisztánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és Kolumbiában. Az egyezmény történelmi jelentősége, hogy ez lenne az első alkalom, hogy nemzetközi szinten szabályozásra kerül a hagyományos fegyverek kereskedelme.
Régi ironikus mondás, de ma is igaz: miközben az ember véres háborúra készül, fennhangon és ékesszólóan élteti a békét. Ez a következetlenség nem a huszadik század találmánya, mégis, ez a század látta e jelenség legszembetűnőbb példáit. Még soha nem ecsetelte az ember a világharmónia iránti vágyát ily meggyőzően, miközben tömegpusztító fegyverek soha nem látott garmadáját halmozta fel. A második világháborút - ahogy tudatták velünk - azért vívtuk, hogy ne legyen több háború. Az atombombát ugyanezen oknál fogva fejlesztettük ki.
Réthey-Prikkel Tamás kiállítása felhívja a figyelmet kevésbe transzparens mozgásokra a világban. A Berlini Biennále kapcsolódó programjaként Jonas Stall, holland művész szervezett egy konferenciát, a New World Summit mozgalom keretében. Ahova olyan szervezeteket hívott meg, akik az EU és a NATOáltal terroristáknak nyilvánítottak (IRA, ETA, török női függetlenségi mozgalom) nem tudni pontosan, hogy ki milyen indokkal kerül fel a listára. A konferencia lehetővé tette, hogy bemutatkozzanak a szervezetek, így árnyalják a róluk alkotott képet. Egy bejruti kurátor elmondta, hogy a közel keleti forradalmakban megváltozott az emberek hozzáállása a halálhoz és kialakult egy új közösségi gyakorlat, amiben a halált az életrészének tekintik és mostanság a temetéseken is az esküvői táncot járják.
Szíriában az ellenzék meg van győződve afelől, hogy az oroszok állnak az Assad diktatúraháttérben. Minden rezsim mögött áll egy másik hatalom…
Felmerült a gyanú, hogy a CNN és más globális hírcsatornák felvásárolják azokat a manipulált képanyagokat, amiket egy, az erre felállított apparátus konstruál, ily módon megkérdőjelezhető kapcsolatuk a valódi eseményekkel.
Az információ láthatóságának formája és mértéke a média felelőssége.
A terrorizmus tehát a szavak és képek háborúja, melyet a tömegtájékoztatás közvetít; egy olyan pszichológiai hadviselés, amelynek célja az ellenség demoralizálása, nem pedig a katonai személyzetének és felszerelésének a közvetlen megsemmisítése.
Ajánlott bejegyzések: