Szatyor Bár és Galéria

Third Plain koncert a Szatyor Bárban januártól minden hónap utolsó szerdáján!

Időpont: 2013. március 20. (szerda) 19.00- 21.00 

A Third Plain zenekar 2011-ben alakult, tagjai Szécsi Lőrinc (gitár), Urbán Marcell (dob), Miskolczi Márk (bőgő). Az akusztikus trió játékában fontos szerepet játszik a spontaneitás, ennek fényében állítják össze műsorukat, melyben a mainstreamtől a hard bop-ig válogatnak a jazz standardek közül. 

Február 22-én és 23-án este 8 órától a világhírű Ballet Preljocaj Angyali üdvözlet és Helikopter című koreográfiája látható majd egy este alatt a 200% tánc sorozat keretein belül a Trafóban!

Az */Angyali  üdvözlet/* 2 nő tánca. A /*Helikopter */pedig 4 hegedű, 4 helikopter és  6 ember tánca *Karlheinz Stockhausen* zeneművére.

Részletek itt!!

Elkészültek Réthey-Prikkel Tamás Amerikai retus című kiállításáról a videóbeszámolók, melyeket a  d1tv.hu és az inexhibition.hu oldalakon tekinthettek meg.

SWING-IN’ CHAIR! Polish Coffee koncert vs. Dj Matild – Fotelszving

A multinacionális, világot bejárt utca- és szalonzenekar nehéztüzérsége izzítja a bohémbár-hangulatot gitár-vokál-akkordeon-trombita felállásban. Előtte és utána Tánti szúrós tűsarkúja karcolja a féltett szvinglemezeket Matild felügyeletével.

Várunk mindenkit szeretettel!

A rólunk készült beszámolót itt olvashatjátok!

A Felelős Gasztrohős friss infóit ITT követhetitek!

Köszönjük Nekik!

A Szatyor Galéria és a Szatyor Plazma közös kiállítása: Virtuális Világ a Valóságban

Kiállítók: Bajkó Péter, Filkey Áron, Király Márton, Kiss Benedek Kristóf, Kőhegyi László, Móró Máté, Naomi Devil és Szabó Amanda

A Szatyor Galéria kiállításán és a Szatyor Plazma képernyőjén a virtuális és digitális világgal foglalkozó fiatal képzőművészek alkotásai tekinthetők meg, akik a modern technika felhasználásával mutatják be a művész és a modern médiumok kapcsolatát. A bemutatott művek között szerepel digitális fotó, archív fotográfia, 3D technika segítségével készített kép, installáció és lézer installáció. A kiállítás célja az Y generációhoz tartozó művészek digitális fejlődéshez való viszonyának bemutatása.

Kurátor: Beszédes Noémi

A kiállítás és a videók megtekinthetők: 2013. január 9. – március 3.

A belépés ingyenes.

2013. február 27. (szerda) 19.00- 21.00 THIRD PLAIN koncert

Minden hónap utolsó szerdáján Third Plain koncert a Szatyor Bárban!

A zenekart 2011-ben alapították. Az akusztikus trió játékában fontos szerepet játszik a spontaneitás, ennek fényében állították össze műsorukat melyben a mainstreamtől a hard bop-ig válogatnak a jazz standardok közül. A Third Plain zenekar tagjai: Szécsi Lőrinc (gitár), Urbán Marcell (dob), Miskolczi Márk (bőgő).

A belépés ingyenes.

A Virtuális Világ a Valóságban című kiállítás 2013. január 9. óta látható a Szatyor Galériában. A nagy sikerű ünnepélyes megnyitót Batta Barnabás, kommunikációs szakember és kultúrakutató tartotta. A fiatal művészgeneráció - Bajkó Péter, Filkey Áron, Király Márton, Kiss Benedek Kristóf, Kőhegyi László, Móró Máté, Naomi Devil és Szabó Amanda - alkotásait március 3-ig tekinthetitek meg. A kiállításról készített beszámolókat az alábbi oldalakon olvashatjátok: PRAE, Ekultura, Port.

A kiállításról összegyűjtött oldalaink között szerepel még a Funzine, a Kulter.hu, a Kulturinfo és a Fidelio.

A Virtuális Világ a Valóságban című kiállítását Batta Barnabás kultúrakutató, kommunikációs szakember nyitotta meg 2013. január 9-én.

Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:

100% Realitás

Halk zizzenés majd bekapcsol a táblagép fénye, az 5 éves loknis kislány rutinos mozdulatokkal megkeresi a böngészőben kedvenc meseoldalát és míg a szülők esti, lefekvés előtti teendőiket végzik ő is elindítja napi mozgóképadagját, hogy az interface megnyugtató fénye mellett hajtsa álomra a fejét.

Az eset mindennapos, milliók nőnek már fel a technikai médiumok gyengéd védőszárnyai mellett. Ezek után talán nem merész a kijelentés ha azt mondjuk, hogy a hatvanas, hetvenes évek moralizáló tömegkultúraelméleteinek a múlté, mind a társadalomtudomány, mind a fejlődéspszichológia rácáfolt a tényre, hogy a képernyőn/képernyővel- és képernyő számára szocializálódó nemzedék bármilyen érzelmi, kognitív vagy éppen mentális torzuláson átesne, sőt.

Az is világossá vált, hogy a harmincas, X generáció mögötti Y generációval egy olyan nemzedék érkezik, akinek érzékenysége, kreativitása, gyakorlatiassága számos ponton felülírja a Mi lexikálisabb, narratívabb, számos esetben talán „bornírtan filozofáló“, nehézkesebb világképünket és szemléletünket.

Siegfried J. Schmidt német médiatudós ezt a folyamatot egy izgalmas fogalommal írta le, amit úgy hívott, hogy Triadizálódás. A kifejezéssel egyszerűen azt jelezte, hogy a mai generáció- és a későbbiek is egy olyan technicizált környezetben nőnek fel ami számukra a hétköznapi valóság keretét jelenti így azok a hagyományos - számunkra, harmincasoknak, vagy az idősebb korosztálynak is komoly tartalommal bíró - fogalmak, mint Realitás/Fikció, Eredeti/Hamis, Reális és Virtuális, mindezek mára elvesztették eredeti jelentésüket- és kontextusukat.

A hagyományos hierarchizáló gondolkodás helyét valami más adta át, ami nem Új, Jobb, Eredetibb, hanem MÁS. A másság pedig nem takar „mást“, mint a nagy kérdések megválaszolásának – biztos válaszok hiányában történő - nyugodt megkerülését. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az Igazságra, Szépségre és a Valóságra vonatkozó kérdés helyét valami más váltotta fel: kérdés helyett kijelentéssel, vagy adott esetben felkiáltással a Saját Valóság gyártása.

Így némileg kiforgatva a kiállítás tematikáját talán azt kérdezhetjük. Virtuális? OK, de mitől? Maga például virtuális? Esetleg a video a falon virtuális? A válasz egyértelmű NEM. Miért? Hiszen nincsen viszonyítási pontunk, számunkra minden 100%-osan Reális. Nincsen keretünk a virtualitás számára, viszont valami mégis adott. Az utalás. A lenyomat. A „so fuckin 90’s“ lenyomata amikor még azt gondoltuk, hogy ennek még súlya lehet és a médium egy másik világ felé nyit ablakot. Ez a kellemes „digitális fahéj“ mára egy önálló irányelvvé vált amit úgyis nevezhetünk, hogy poszt-digitális szemlélet. A X generációba csavarodó Y generáció nyelve mindez, ami még Érzi, de már nem Tudja ésnem is Akarja. Ez pedig talán mindenkinek jobb is így. A Virtuális nemzedék valósága mindez, vagyis a Szép Új, Gondtalan Világ, akiknek már mindaz Játék és Reflexió tárgya ami számunka még metafizikai súlyt jelentett hajdanán.

A kiállító művészek: Bajkó Péter, Filkey Áron, Király Márton, Kiss Benedek Kristóf, Kőhegyi László, Móró Máté, Naomi Devil és Szabó Amanda ennek a határvidéknek a művészgenerációja. Műveikben a torzítás, a roncsolás, a nagyítás, a pixalizáció, az analóg technika és az analóg világreflexiója már nem a művészet mibenlétére vonatkozó kérdés hanem maga a válasz. Egy olyan válasz ami önmagáról beszél, de már csakis Nekünk szól.

Művészek: Bajkó Péter, Filkey Áron, Király Márton, Kiss Benedek Kristóf, Kőhegyi László, Móró Máté, Naomi Devil, Szabó Amanda

Kiállítást megnyitja: Batta Barnabás - kultúrakutató, kommunikációs szakember
Kurátor: Beszedes Noemi
Megnyitó időpontja: 2013 január 9. 19.00
Kiállítás ideje: 2013 Január 9-Március 3.

A 21. században a technikai fejlődés soha nem látott szinten épült be a mindennapi életünkbe. Amíg a 20. században a komputerek világán keresztül találkozhattunk csak a virtuális világgal, addig ma már nem lehet internet, okos telefon, laptop vagy iPad nélkül minőségi életet folytatni, sem a munka, sem a magánélet területén. Elfogadottá vált, hogy valaki a nap jelentős részét az interneten, mobiltelefonon, vagy valamilyen digitális médián keresztül éli, azon kommunikál, intézi a feladatait. Ezzel a személyes kapcsolatok, találkozások lecsökkennek a szabadidőben eltöltött órákra, melyet ma már azonban szintén lehet másképp eltölteni (3D mozi, internetes vásárlás, zenehallgatás, játékok, online kurzusok, tanfolyamok). Ebben a megváltozott életvitelű társadalmi rendszerben érdekes szempont lehet a művészet és a világ viszonyát vizsgálni. A kreativitásnak vajon határt szabnak vagy inkább felszabadítják és új távlatokat nyitnak a modern médiumok és a közösségi hálók (facebook, twitter, stb.)? Tud-e ma egy művész elszakadni a digitális technológia nyújtotta lehetőségektől és behatásoktól, vagy átformálódik a művészeti megnyilvánulása?
Kiállításunk koncepciója szerint a virtuális/digitális világgal foglalkozó művészek alkotásait mutatnánk be, az általunk fontosnak talált szempontok szerint.

A Szégyen főhőse egy, a messzi Dél-Afrikában, a poszt-apartheid időszakában Cape Townban romantikus irodalmat tanító professzor, David Lurie. A regény szétfeszíti a helyi társadalmi erővonalak alkotta kereteket és éles pontossággal képes rámutatni saját európaiságunk legnagyobb kérdéseire. Azokra a közös félelmekre és problémákra, amelyek egy nyilvánvalóan nagy átrendeződés előtt álló kontinensen mindannyiunkat foglalkoztatnak. David figurájában egy fehér afrikait ismerünk meg, a mindig is kiváltságokkal és előjogokkal rendelkező sznob entellektüel alakját, aki egy új társadalmi berendezkedésben elveszíti a hatalmát és minden viszonyítási pontját.

Előadás időpontok:

2013.01.03. 20:00
2013.01.04. 20:00
2013.01.05. 20:00
2013.01.06. 21:00

További információk: itt

Január 30. (szerda) 19. 00- 21. 00 THIRD PLAIN koncert
A zenekart 2011-ben alapították. Az akusztikus trió játékában fontos szerepet játszik a spontaneitás, ennek fényében állították össze műsorukat melyben mainstreamtől a hard bop-ig válogatnak a jazz standardek közül.
A Third Plain zenekar tagjai: Szécsi Lőrinc (gitár), Urbán Marcell (dob), Miskolczi Márk (bőgő).

Ősszel és télen mindennap 20 órától hajnali 1-ig a Fúzió Rádió DJ-i szolgáltatják a zenét a Szatyor Bárban a rádióban megszokott színvonalon.

 Virtuális Világ a Valóságban

Művészek: Király Márton, Kőhegyi László, Naomi Devil, Szabó Amanda és a videó művészek

A Szatyor Galéria kiállításán és a Szatyor Plazma képernyőjén a virtuális és digitális világgal foglalkozó fiatal képzőművészek alkotásai tekinthetők meg, akik a modern technika felhasználásával mutatják be a művész és a modern médiumok kapcsolatát. A bemutatott művek között szerepel digitális fotó, archív fotográfia, 3D technika segítségével készített kép, installáció és lézer installáció. A kiállítás célja az Y generációhoz tartozó művészek digitális fejlődéshez való viszonyának bemutatása.

Megnyitó: 2013. január 9-én 18 óra

Megnyitja: Batta Barnabás kommunikációs szakember, médiakutató, esztéta

Kurátor: Beszedes Noemi

A kiállítás és a videók megtekinthetők: 2013. január 9. – március 3

Réthey-Prikkel Tamás Amerikai retus című kiállítását Lukács Viola kurátor nyitotta meg 2012. november 13-án.

Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:

Réthey-Prikkel Tamás kiállított sorozata része egy, a társadalmi kérdésekre érzékenyen reagáló művészeti gyakorlatnak. Korábbi munkái az identitáskeresés útvesztőin át vezetnek egyéni sorsoktól a kollektív emlékezet vizsgálatáig. Az Amerikai Retus sorozat kapcsolata a múlttal, leginkább fotótörténeti. A kifejezés ugyanis a magyar fotós zsargonból származik és egy elfeledett festékpisztolyos retus eljárásra utal, ami a digitális technika térnyerésével funkcióját vesztette. A képeken látható valamennyi lőfegyver típust államok terrorelhárító alakulatai és illegális csoportok használják világ szerte. A fegyverek képi megjelenítése luxus termékek látványát idézi, jelentéstartama viszont a fegyverkereskedelem globális problémájára hívja fel a figyelmet. A fegyver, mint tárgy privát életünknek ritkán része, viszont az erő és erőszak vizuális jeleként nap, mint nap találkozunk vele. Közismert tény, hogy az egyik legjövedelmezőbb üzletág a fegyverkereskedelem, tekintve legális és illegális formáit. A nagyhatalmak gazdasági pozíciójukat szívesen erősítik lokális konfliktusok szításával és újabb fegyverszállítmányokkal fenntartják a háborús helyzetet. Nem kell a messzi múltba tekintenünk, éppen elég példát látunk a napi hírekben.
A Google Chrome Experiments projektje a fegyver- és lövedékkereskedelem 1992 és 2010 közti alakulását mutatják be. Az ábrázolás alapján Magyarország nagyon kis pont: az említett időszakban az import alig haladta meg a 250 ezer dollárt, míg az export a 12 millió dollárt sem érte el. Az USA-ból kiindulva a kép jóval látványosabb, mert az összegek nagyságrenddel magasabbak (272,6 és 455,5 millió dollár). Miközben folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy Szíriában válogatás nélkül lőnek a civil lakosságra, Washington, Moszkva és Peking az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy későbbre halasztja a történelmi jelentőségű Fegyverkereskedelmi Egyezmény aláírását, amely véget vethetne a felelőtlen és szabályozatlan fegyverkereskedelemnek, és az az által okozott szenvedésnek. „Obama elnök azt mondta, hogy még több időre lenne szüksége az egyezmény aláírásához. Percenként egy ember veszti életét világszerte fegyveres erőszaknak köszönhetően. Mennyi időt szeretne még az elnök?” – tette fel a kérdést Salil Shetty, az Amnesty International nemzetközi főtitkára. Nem csak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína visszakozása volt az egyetlen oka az egyezmény elfogadásának elhalasztására. Algéria, Egyiptom, Irán, Észak-Korea és Szíria hasonlóan ellenséges hozzáállást tanúsított az egyezménnyel kapcsolatban. Mindezek ellenére továbbra is optimisták a kampányoló szervezetek, hogy hamarosan aláírásra kerülhet az egyezmény, hisz számtalan ország fejezte ki támogatását. A New York-i ENSZ székházban négy hétig tartó tárgyalássorozat lezárultakor 90 ország – köztük az Európai Unió tagországai – közös közleményben mondta ki, hogy „elkötelezett egy Fegyverkereskedelmi Egyezmény minél hamarabbi létrehozására, amely képes biztonságosabbá tenni a világot az emberiség számára.” A nem megfelelően szabályozott fegyverkereskedelem másik súlyos következménye, hogy a fegyverek és más harci eszközök a lakosságnak mérhetetlen szenvedést okozó hadurak kezébe kerülhetnek, többek között Afganisztánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és Kolumbiában. Az egyezmény történelmi jelentősége, hogy ez lenne az első alkalom, hogy nemzetközi szinten szabályozásra kerül a hagyományos fegyverek kereskedelme.
Régi ironikus mondás, de ma is igaz: miközben az ember véres háborúra készül, fennhangon és ékesszólóan élteti a békét. Ez a következetlenség nem a huszadik század találmánya, mégis, ez a század látta e jelenség legszembetűnőbb példáit. Még soha nem ecsetelte az ember a világharmónia iránti vágyát ily meggyőzően, miközben tömegpusztító fegyverek soha nem látott garmadáját halmozta fel. A második világháborút - ahogy tudatták velünk - azért vívtuk, hogy ne legyen több háború. Az atombombát ugyanezen oknál fogva fejlesztettük ki.
Réthey-Prikkel Tamás kiállítása felhívja a figyelmet kevésbe transzparens mozgásokra a világban. A Berlini Biennále kapcsolódó programjaként Jonas Stall, holland művész szervezett egy konferenciát, a New World Summit mozgalom keretében. Ahova olyan szervezeteket hívott meg, akik az EU és a NATOáltal terroristáknak nyilvánítottak (IRA, ETA, török női függetlenségi mozgalom) nem tudni pontosan, hogy ki milyen indokkal kerül fel a listára. A konferencia lehetővé tette, hogy bemutatkozzanak a szervezetek, így árnyalják a róluk alkotott képet. Egy bejruti kurátor elmondta, hogy a közel keleti forradalmakban megváltozott az emberek hozzáállása a halálhoz és kialakult egy új közösségi gyakorlat, amiben a halált az életrészének tekintik és mostanság a temetéseken is az esküvői táncot járják.
Szíriában az ellenzék meg van győződve afelől, hogy az oroszok állnak az Assad diktatúraháttérben. Minden rezsim mögött áll egy másik hatalom…
Felmerült a gyanú, hogy a CNN és más globális hírcsatornák felvásárolják azokat a manipulált képanyagokat, amiket egy, az erre felállított apparátus konstruál, ily módon megkérdőjelezhető kapcsolatuk a valódi eseményekkel. 
Az információ láthatóságának formája és mértéke a média felelőssége.
A terrorizmus tehát a szavak és képek háborúja, melyet a tömegtájékoztatás közvetít; egy olyan pszichológiai hadviselés, amelynek célja az ellenség demoralizálása, nem pedig a katonai személyzetének és felszerelésének a közvetlen megsemmisítése.

Pápai Zsanett – ének
Horváth ’Tojás’ Gábor – zongora
Horváth Balázs – bőgő

+special guest: Derecskei András – elektromos hegedű

Aki szenvedélyes mégis reflektált, lírai de az iróniát sem nélkülöző, személyes és egyben szofisztikált hangzásra vágyik, az ebben a formációban megtalálta számítását.
Az énekesnő többek között fellépett már a párizsi Music Hallban, ahogy hallhattuk a Mediawave-en Rene Trossman zenekarával vagy a Moveast fesztiválon Joe Fonda blues projektjében is. Erőteljes, expresszív és személyes kifejezésmódját keretezi Tojás invenciózus, szuggesztív zongorajátéka.
Horváth ’Tojás’ Gábor 2009-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz zongora szakán, többek között Binder Károly és Kaltenecker Zsolt tanítványaként. Rengeteg itthoni és külföldi jazzfesztiválon bizonyított mind szakmai, mind közönségsikerek terén. Gábor tehetségét a világhírű amerikai jazz zongorista, Joey Calderazzo (Michael Brecker Band, Branford Marsalis Quartet zongoristája) is elismerte, akivel több közös produkcióban is részt vett.
A trió részletgazdag zenei ornamentikája Horváth Balázs átütő erejű mégis cool érzetű bőgőjátékára épül. Balázs, akinek karakteres játékát számtalan formációból ismerhetjük, méltán a hazai jazzszcéna egyik legkeresettebb alakja. Többek között olyan zenészekkel koncertezett és készített felvételeket mint David Liebman, Al Foster, Oláh Kálmán, Binder Károly, Grencsó István, Juhász Gábor, Tűzkő Csaba, Borbély Műhely, Budapest Jazz Orchestra, Equinox Quartet, Kőszegi Quartet.
A hagyományos standardek előadásába gyakran szövik bele gazdag formanyelvük fúziós, post-bop, neoromantikus, és avantgárd kifejezéseit, de oly módon, hogy az érzelmi kifejezőerő kapja mindvégig a legnagyobb hangsúlyt. Így a megszólalások mindig közvetlenek és stílusokon átívelő személyes erővel hatnak.
Repertoárjukban egységes hangulatívben férnek meg egymás mellett a jazz standardek és olyan pop énekesek dalai mint Amy Winehouse, Madonna, Sting, Leonard Cohen és Gwen Stefani.

A képregény nálunk és más nemzeteknél, a képregény a gyerek kezében, a képregény, ha jó és letehetetlen, a képregény, ha modern és aktuális, a képregény, ha sokféle, a képregény, ha művészet.

A Mesebeszéd sorozat záró eseményén a képregényekről lesz szó, nagy szeretettel várjuk eddigi és új hallgatóságunkat, és azokat is, akiknek mindene vagy majdnem mindene a képregény! Az utolsó alkalmon lehetőség nyílik arra, hogy elmondjátok, miről szeretnétek hallani a jövőben, mert ha maga a sorozat véget is ér, új formában jövőre folytatjuk.

Moderátor:
Rusznyák Csaba, a Könyvesblog és a geekz.blog.hu írója

Beszélgetnek:
Bayer Antal, a Képregényblog szerkesztője
Lakatos István, illusztrátor

Gyere el a Móra Könyvkiadó első Móra Mikulás partijára. Mi más lehetne a középpontban, mint a könyv és az olvasás és persze játék és sok-sok meglepetés. A jó hangulatról író vendégeink, Balázs Ágnes és Vig Balázs, Pásztohy Panka grafikus / aki rajzolni fog mindenről, amiről szó esik/, Oláh Andrea és a krampuszok gondoskodnak. És ne feledkezzünk meg a Mikulásról, aki gitározik és énekel és nem érkezik üres puttonnyal. De mindent nem árulhatunk el.

Könyvhöz, olvasáshoz kapcsolódó különleges élményt kínálunk gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Várjuk együtt a Mikulást!

DECEMBER 24. hétfő

ZÁRVA

DECEMBER 25. kedd

ZÁRVA

DECEMBER 26. szerda

16:00-01:00

DECEMBER 27-30.

12:00-01:00

DECEMBER 31. hétfő

18:00-02:00

JANUÁR 01. kedd

ZÁRVA

Mindenkit szeretettel várunk Tánciskolánkba a Szatyor Bár és Galériában Bel-Budán, ahol kellemes hangulatban tanulhatod a régi idők klasszikus táncait, amit anno a Szatyor Bár törzsvendégei is jártak. Nem baj ha egyedül jössz, majd mi megoldjuk!

A gyerekkönyvkiadás sokak szerint az egyik legsikeresebb üzletágnak bizonyult az elmúlt évtizedben. Kérdés, hogy milyen folyamatok állnak a nagy siker mögött, milyen változásokon megy át a magyar gyerekkönyvpiac, hogyan hat ez a minőségi gyerekkönyvkiadásra, megfelelő-e a kapcsolat a szerzők, illusztrátorok és a kiadók, illetve a közönség és a kiadók között?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Mesebeszéd 6. kerekasztal beszélgetésén.
Beszélgetőpartnerek:
Balázs Eszter Anna, Papp Miklós (Kolibri Kiadó)
Érsek Nándor (Scolar Könyvkiadó)
Merényi Ágnes (Móra Könyvkiadó)
Nyulas Ágnes (Cerkabella Könyvkiadó)
Moderátor:
Szekeres Niki (szerkesztő, kritikus)

„America and our friends and allies join with all those who want peace and security in the world and we stand together to win the war against terrorism.”-President George W. Bush
The Speech Made by President Bush On the Evening of September 11, 2001. 
Speech made from the Oval Office.

’Amerikai retus’:az airbrush retusálási technikának a magyar fotográfiai szakzsargonban elterjedt elnevezése. A technika lényege a papirképek felületének szórása porlasztott, megfelelő árnyalatú festékkel, a zavaró részletek lefedése vagy kijavítása céljából. A nem javítandó, lefedni nem kívánt részeket sablonnal védik. Az analóg eljárás használatát a digitális technológia elterjedése teljes mértékben kiszorította.

A kiállítást megnyitja: Lukács Viola kurátor

A kiállítás megtekinthető: 2012. november 13. – december 31.

FOTÓHÓNAP 2012, NKA

Több info ITT!

http://www.facebook.com/events/483544591666619/?fref=ts

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadói és a MOME egyetemi tanárai) nyitotta meg 2012. október 3-án a Térjünk a tárgyra! című kiállítást a Szatyor Galériában.

Az alábbiakban a megnyitó szövegét közöljük:
A kétezres évek elején végzett kutatásunkban, amely a tárgyak szimbolikájának feltárására irányult számos kérdést tettünk fel, amelyekkel azt szerettük volna körüljárni, hogy elsősorban milyen tárgyakat kedvelnek az emberek, illetve hogy a tárgyak hogyan válnak identitás-kifejezővé, milyen jelentések kötődnek hozzájuk. Az akkori eredmények jelentős részben egybeesnek a mostani pályázat anyaga által tükrözött összképpel, a fotókészítésnek van azonban egy nagy előnye: sokkal többet elárul a fotó készítőjének attitűdjéről – a tárgyakhoz való viszony tekintetében is.
Mi tűnik szembe ebben a pályázati anyagban? Először is a megörökíteni kívánt tárgyak sokfélesége, miközben e sokféle tárgy közül néhány típus kiemelkedik, úgy tűnik, fokozott népszerűséggel bír. Ilyenek
1. a kabalaállatok, egyéb kabalatárgyak. Ezek – mint az említett kutatásból is kiderült – sokak számára a gyerekkort jelképezik, s kedvelésükben – a mágikus, védő funkció mellett -- a gyerekkor megtartásának, kitolásának vágya is kifejeződik.
2. A gyerekjátékok (és maguk a gyerekek) is szembetűnően gyakori témái a képeknek, amelyekben részben a szülők büszkesége, a gyerekekhez fűződő érzelmek kapnak hangot, de tudjuk, hogy – éppen az érzelemkeltő hatások miatt -- amúgyis népszerű toposz ez, minden képi ábrázolásban.
3. Egy következő tárgycsoport a sport-, és egyéb hobbyeszközöké. Van néhány munkaeszköz-fotó is, de ahhoz képest, hogy a munka mekkora arányban van jelen az emberek életében, feltűnő, hogy milyen kevés kép készül ilyenekről; úgy tűnik a fogyasztói társadalom mai világában a hobby, a szórakozás sokkal erősebben kapcsolódik sokak identitásához, mint a munka.
4. Külön is említést érdemel a bicikli gyakori szerepeltetése. Tudjuk, hogy korábban milyen előszeretettel fényképezték magukat az emberek autók (főleg státusszimbólumot jelentő nagy nyugati autók) előtt. A bicikli jelen kiemelt szerepe talán az ökoszemlélet térhódítását is jelzi, s mindenképpen szimbolikus része több (fiatalabb)nemzedék életérzésének is.
5. Jelentős tárgycsoport (öltözékek, kiegészítők) sorolható a divat körébe. Ez gyakran olyanok tárgykultúrájában kap kiemelt hangsúlyt, akik a David Riesman által ”kívülről irányítottnak” nevezett életforma térhódítását követően beilleszkednek annak rendszerébe.
6. A mozgékony, „trendi” életforma jellegzetes szimbolikus tárgya a gyakran szereplő mobiltelefon is, amely azonban ma már az egyik legelterjedtebb eszközként nagyon sokféle asszociációt vonzhat magához.
7. Az utóbb említettekkel részben ellentétes a nosztalgia tárgyak kedvelése, egy korábbi, más ritmusú korszakhoz való érzelmi kötődés, bár ennek is lehetnek a divatkövetéshez kapcsolódó mozzanatai.
8. Sok tárgy a művészethez kötődik, részben az alkotók identitását, részben a művészet magas presztízsét tükrözve.
9. Ennek egy alesete a zene és a hangszerek hangsúlyos jelenléte; ugyanakkor a popzene tárgyvilága megint generációs életérzéseket is hordoz.
10. Magának a fényképezésnek a tárgyai a pályázati feladatnál eleve kéznél vannak, de a megörökítő, teremtő gesztusnak az öröme is megjelenik általuk.
11. Sok tárgyat érdekessége, különössége tesz népszerűvé. A szappanbuborék például, amely több fotón is felbukkan egyfajta filozofikus attitűdöt is kifejezhet: a múlandóságra utal; tárgy és nem tárgy, valóság és látszat egyszerre.
Az előtérbe kerülő tárgyak sokféleképpen csoportosíthatók, kedvelésüket sokféle okra lehet visszavezetni. A pályázat és a kiállítás jelentősége éppen abban van, hogy kérdések sokaságát indíthatja el. Melyek ma az emberek által legfontosabbnak tartott tárgyak? Milyen a viszonyunk hozzájuk? Mennyiben identitáskifejezőek, mennyiben eszközök és mennyiben célok? Személyre szabottak vagy éppen státuskifejezők? Mely tárgyak hiányoznak feltűnően a fontosként bemutatott tárgyak közül? Segítenek-e a tárgyak humanizálni az életünket? A pályázat persze a Facebookot használók kommunikációs szokásairól is szól, nem reprezentálja a teljes magyar népesség et. De nagyon sokat megmutat és nagyon sok minden megmutatható általa mai valóságunkból.
*
S a kérdések folytathatók. Vajon a tárgyiasulás elembertelenedés? Vagy éppen az ellenkezője? Akit csupa szép tárgy vesz körül annak szép a lelke? Akit nagyon sok felesleges tárgy vesz körül az vajon felesleges emberré is válik? Miért érezzük jól magunkat egy olyan eklektikus környezetben, amilyen e helyiségben is körülvesz bennünket? Miért érezzük jól magunkat egy stílus-homogén környezetben? S hogy egyeztethető össze ez a kettő? Milyen asszociációkat indít be bennünk egy kerámia sótartó, ha közben tollaslabda – amilyet e kiállításon is látunk? A feltett kérdéseket nem akarjuk most megválaszolni, hiszen éppen az a jó ebben a kiállításban is, hogy mindenkit arra késztet, hogy maga gondolkozzék el rajtuk. Egyetlen szempontot szeretnénk még kiemelni: a pályázatra begyűlt képanyag nagyon érdekes összképet nyújtott a tárgyakhoz fűződő különböző attitűdökről, s egyúttal a fénykép-készítés attitűdjeiről is. Mert ugyan egyfelől a lefényképezett tárgyak jellege már eleve meghatározhat egy attitűdöt is, másfelől ugyanazt a tárgyat is nagyon eltérő szemlélettel lehet megközelíteni. Milyen attitűdöket láttunk az anyagban?
1. Már említésre került például a „retro”--életérzés, a hangsúlyozottan nosztalgikus megközelítés. Ezt a retro--tárgyakon kívül az archaizáló fényképezésmód is aláhúzza.
2. Gyakori a Nyugat vonzónak tartott életformájába, életérzésébe való belehelyezkedés; ehhez státusz-szimbolika és egyfajta követő-magatartás kötődik.
3. Említettük, hogy a hobby gyakran jelenik meg személyiségkifejezőként, ez egyúttal a világhoz való viszonyban is egy olyan alapállást jelez, amelyben az ember identitását speciális érdeklődése önmagában meghatározhatja.
4. Vannak olyan fotók, ahol az identitás a foglalkozással kapcsolódik össze, s annak jelképes tárgyát helyezik a középpontba.
5. Egy másik megközelítésmódban a személyiséget a rá jellemző hangulattal igyekeznek kifejezni.
6. A fotók közül sok a tárgyak szépségét – és egyáltalán a szépség fontosságát – kívánja kiemelni.
7. Mások hasonló értéket látnak az egzotikumban.
8. Ismét más, hangsúlyozott érték a tárgyak kedvessége, szeretnivalósága.
(Nyilvánvaló, hogy egyik esetben az esztétikum, a másikban inkább a változatos, kalandos élet keresése, a harmadikban az érzelemigény kerül a középpontba).
9. Sok kép a művészetkultuszról, a „művészet” egyfajta templomi, áhítattal övezett felfogásáról tanúskodik.
10. Többen elmozdulnak a kép valóságábrázoló funkciójától a fantasztikum felé: egy fantáziavilágot próbálnak közvetíteni.
11. Ennek változata, amikor kifejezetten „mesés” kép jön létre. Sajátos módon az ilyen képek olykor érintkeznek a giccsel is. Mese és giccs-idill között a határ viszonylag jól megvonható, de a posztmodern korra jellemző, hogy elmosódnak a határok a giccs és parodisztikus felidézése között: a valódi giccsbe is belevetítődik az ironikus idézőjel, és a paródiát is lehet a valódi giccsélvezet attitűdjével fogyasztani.
12. A fantáziavilág egy másik, izgalmas megközelítése, amikor a fotó más valóságok (például képregények, animációk látványvilága) felé mozdul, azt idézi.
13. A fantasztikummal ellentétes irányba megy a szociofotó – ilyen típusú képből is sokat láthatunk.
14. Ezekkel rokoníthatók azok a képek, amelyek az emberi élet (magán)drámáiról szólnak, katartikus sűrítésben ábrázolva egész sorsokat egy-egy ember és egy-egy tárgy kapcsolatában. Érdekes módon több ilyen található a gyerek-ábrázolások között is.
15. Megint egészen más attitűd – bár e mögött is sokszor elgondolkodtató filozófia van – a képi viccek és trükkök alkalmazása.
16. Vannak képek, amelyek a klasszikus divatfotó kliséit követik: ezeken az ember maga is mintegy tárggyá váltan jelenik meg.
17. De attitűdöket hordoznak az olyan képkompozíciós eljárások is, mint például a részek kivágásával egy szokatlan nézőpontra felhívott figyelem;
18. a tárgyak különböző megoldásokkal (megvilágítással, színezéssel, látószöggel) való kiemelése.
19. Vannak olyan képek is, amelyek inkább szólnak a fényről, mint a tárgyról.
És a sor még folytatható.

Szívből gratulálunk e pályázat kiötlőinek s a kiállítás létrehozóinak, mert kezdeményezésük által egyszerre úttörői egy lehetséges új, a vizuális kultúra korához igazított „Fedezzük fel Magyarországot!”--mozgalomnak, a képi kultúra fejlesztésének, és késztetnek a vizuális környezetünk sajátosságain való gondolkozásra. A jelenlévőknek pedig azt kívánjuk, hogy tapasztalják meg a mindebben való aktív részvétel örömét.